Amikor két ember véletlenek sorozatának köszönhetően találkozik és megismeri egymást, majd újabb magmagyarázhatatlan véletleneknek köszönhetően közelebb kerül egymáshoz, majd még közelebb egészen odáig, míg le nem meztelenednek egymás előtt, akkor esély van egy kisebb fajta csoda megélésére.

Meztelenül minden olyan más. Ha két ember pőre akkor egymáshoz akarnak érni, minél közelebb, belebújni egymásba. Egyesülni akarnak. És ha az újabb véletlenek úgy akarják, akkor eggyé is válnak, összeolvadnak. Vannak emberpárok, akik másodpercekre élik ezt át, vannak akiknek órák adatnak meg, másoknak akár évek vagy évtizedek.

A meztelen extázisban egyesülnek, egy körré válnak, hullámzó körforgássá.

A genitáliák egymást ölelik, a combok fonódnak az ajkak egymás hiányos geometriáját kitöltve alkotnak egységet. Kör képződik mely elindul a férfiból aki belehatolt a másik testbe. A nő befogadta, magába engedte. Mindketten kellettek ahhoz, hogy kör képződjön, kettejük közössé vált akarata.

A kör végigvonul a nőn, feljut az agytekervényeihez, onnan tovább száguld az ajkain át vissza a férfiba. A férfin át vonul a kör vonala lejutva ágyékáig, ahol visszatalál a befogadó nőbe.

Pörögnek, lüktetnek, forog a kör.

Körforgás.

És mint kör ennek a kezdete lehet bárhol, hiszen vége sincsen. A lágyéki nedvek vezetik felfelé, az ajkakon cuppanó nyál segíti lefelé és amíg ez meg nem szakad, organikus perpetuum mobilévé válnak és csak forog a kör végtelennek tűnően a véges végzet felé.