2.

  Ha attól a bizonyos pici, vastagfalú Antalóczy háztól elindulunk a kis falu poros útjain nem kell sokat gyalogolni ahhoz, hogy körbeérjünk rajta a Tisza parttól a hátsó töltésen át a templomig,

majd a tokaji úton lévő temetőig. Kicsi ez a település és mindenki ismeri a másikat.

  Nem oly messze a kis Istvánkától élt egy hasonlóan kicsi házban, szegénységben a Gyurk család. József, a családfő Bucskó Margittal házasodott és gyermeket vártak ők is pont itt 1901 késő nyarán.

  Azt az éppoly kicsiny, de takaros Gyurk házat is hamarosan gyermeksírás telítette be. Ide is érkezett egy első szülött újszülött abban az esztendőben, aki igazából nem is gyerek lett, csak lány – ahogyan ezt akkoriban mondani szokták.

Ezt a kislányt Gizellának keresztelték szülei, pont úgy, mint ahogy István királyunk hitvesét hívták.

  József rengeteget dolgozott,

tényleg rettenetesen sokat és szinte mindig. Kénytelen volt, sokan várták otthon munkája gyümölcsét, a kenyeret.

Négy gyerek meg egy asszony. Mert Gizella után jött még a kis József, Erzsébet és Mária. A felesége ráadásul már megint nem volt egyedül, ketten voltak egy testben, jött az ötödik.

...

  Ez a mindig dolgozó József sokat hallott Amerikáról. Akik megjárták vagy hallották olyantól, aki járt már ott azt mondták, hogy ott minden jó és minden más. Az emberek nem a földeken dolgoznak, nem bizony. Valami olyan helyen a városban amit gyárnak hívnak. Fantasztikus lehet, mennyei a paraszti léthez képest. Csak be kell menni reggel és hazamenni este. Ennyi az egész és ráadásul nagy házakban laknak az emberek, ahol mindent mindig megjavítanak mások, akiknek ez a dolguk. Mert ott annyira jó, hogy még a ház sem az embereké, nem az ő dolguk rendben tartani, nem nekik maguknak kell bajlódva javítgatni. Nem ám, csuda jó világ az. Ott csak dolgozni kell és semmi mást. És automobilok is vannak, ló nélkül mennek. És megannyi más dolog, amit elképzelni is nehéz.

  Antalóczy János két év ezelőtt felült a szekérre Tokajig, onnan tova Miskolcig, aztán vonatozott egészen Pestig. Ott átszállt a fiumei gyorsra ami levitte a tengerig. Onnan a nagy hajóval meg sem állt Amerikáig. Kaptak is a szülei azóta sok levelet jó hírekkel, csomagot ajándékokkal, meg még néha pénzt is.

  Ő is azt írta mindig, hogy csuda egy világ van odakint. Nem is akart hazajönni, valahogy maradásra bírta minden ott.

  Ezen járt az esze Józsefnek majd’ minden nap.

Amerika.

Hacsak az nem váltja meg őt a szenvedéstől, akkor semmi sem.

Na persze az a János könnyen van. Neki nincsen család, se gyerek se asszony. Hát csak fogta magát kiment. De neki ott a négy gyerek meg az ötödik jövőben.

  Így billegetett a nagy mérleg József lelkében.

Ami annyira nagyon mocorog az előbb-utóbb úgyis kikívánkozik, mert nem hagyja nyugodni az embert.

  Ki is jött. Meghozta a döntést. Ha fáj is a gyerekeknek, ha fáj az asszonynak, neki akkor is mennie kell. Őértük. Értük is meg magáért is, mindannyiukért.

Csak megérti majd Margit is.

Megnyugszik majd, ha megkapja a levelet, meg a pénzt amit az ő munkás ura küld majd Amerikából. Meg Gizella is elég nagy már, segít majd. Úgyis az a dolga neki.