3.

És 1914. március 22.-én kikötött

az a bizonyos Carpathia nevű hajó ami megszámlálhatatlanul szállította a horvát tengeröblöktől az új világig a szerencsétleneket. Közben egyszer tündökölt is, sőt hírnévre tett szert, beírva magát a történelembe, mert megmentette a dölyfös Titanic félig fagyott túlélőit. De ettől persze még nem mehetett a mennybe, dolgozott tovább az a sokat látott gőzös. Minden áldott nap.

Kihajították a kötelet róla akkor 22-én hagy landoljon New York kikötőjének betontuskóján Ellis Island-on.

József megérkezett. Az álomvilág várta őt és az Amerikai Bevándorlási Hivatal nyilvántartásba is vette még aznap.

„Jozsef Gyurk, married, 4 children, last known residence place: Tiszatardos, Hungary.”

  József szépen boldogult, megtalált itt mindent amit keresett, amiért ide érkezett. Nem volt minden pont olyan szép és jó, meg olyan könnyű, ahogyan elképzelte, de ment minden a maga útján. Könnyebb volt így, hogy csak magával és a saját dolgaival kellett törődnie. A munka nem volt olyan egyszerű és fárasztó is volt meg unalmas. De a legnehezebb a falak közti lét volt számára. Nem látta a Napot szinte sohasem. Nem érezte a föld hajnali párolgását, nem volt olyan még verejtékezni sem ott a gyárban, mint Nagyhomokoson a napsugaraktól a Tardos melleti földeken.

  Minden más volt, mint a megszokott.

De új volt és jó volt és nyugodt volt és sok pénzt keresett.

Nem foglalkozott a lelki nyavalyákkal, az csak a gyöngéknek való.

  Az is jó volt hogy keveset hallott az otthoniakról, azt is nagyon ritkán. Bele tudta így ringatni magát abba a hitbe, hogy odahaza minden rendben van, megszületett az ötödik poronty, Gizella biztosan sokat segít anyjának, meg a kicsiknek. Ő meg küldi néha a pénzescsomagot. Jól van ez így.